Egy szokatlan tollazatú, szelíd törpetyúk taraja a kékesfeketétől a kékes bordóig, arc és nyaklebenye sötét, szemei sötétek, jól kialakult bóbitája miatt egy nagyon jellegzetes jelenség, ezért gyakran, mint dísztyúkot tartják.

A vele szemben támasztott követelmények: Zömök, minden oldalról kerek forma, gazdag puha tollazat, ami emeli mutatós megjelenését. A tollazatának gyenge laza szára van, a tollszárakon nem alakultak ki a tollzászlók, ezáltal egy pihetollszerű tollszerkezete kell, hogy legyen. A bőr és a fejrész sötét színe, a korrekt ötujjúság és egy kidomborodott, de nem túl nagy bóbita kell, hogy meglegyen, szakáll, vagy annak hiánya megengedett. Nem megengedett: a keskeny hosszú test, gyenge tollazat, hosszú sarlós farok, úgy a kakasnál, mint a tyúknál. Helytelen lábujj képződés (hatodik ujj megléte, mely tovább öröklődik), a bőr világos színe, az arc, taraj és nyaklebeny vonatkozásában, az egészen fehér fülrész, a túl kicsi, vagy túl nagy bóbita.

Története. A selyem tyúkok Kelet-Indiából, vagy Kínából, de a regi írások Singapur-nak is nevezik, vagyis e területekről kerültek Európába. Minden esetre egy, a legrégebben tenyésztett tyúkfajtáról van szó. Első megjelenésének ideje nem ismert, de az ismert, hogy elsőként Angliában talált kedvező fogadtatásra, ahol nagy érdeklődés kísérte a tenyésztésüket és alaki formálásukat. A tenyésztőket a XIX. század 30-as éveiig egy szállítmányozó egyesületen keresztül látták el Angliában újabb tenyészállatokkal. Németországban egy igen szerény tenyésztői kör lelkesedett a fajtáért, így ebben az időben elsősorban a biztos kotlásáért, a jó költéséért, feltűnően megbízható csibeneveléséért tartották. A selyemtyúkok törpésítését holland tenyésztők valósították meg. Az új fajtát már Németországban is keresték, ahol eddig mérsékelt volt az érdeklődés.

Forma és jellemzők.
Kakas: súly: 600 gr
Fej: kicsi, kerek, egy hátra fekvő bóbitával.
Csőr: kékes, a feketéig.
Szemek: nagy, feketésbarnák. Nagy hiba: a világos szem.
Taréj: egy fél dióhoz hasonló, tüskézet nélküli, középen egy átlós gyűrődéssel, színe feketés kék. Nagy hiba: helytelen taréjforma, kettős, vagy többszörös tüskézet és a taréj piros színe.
Fülcimpa: kicsi, világító, türkizkék.
Toroklebeny: kicsi, kerek, finom szövetű, feketéskék, szakállal fedett. Nagy hiba: piros toroklebeny.
Arc: telt, feketéskék. Nagy hiba: a piros arc.
Szakáll: telt, osztatlan, a pofa és a torok fedett.
Nyak: rövid, gazdag tollazatán keresztül lefelé nagyon erős, a szakáll a nyakháton felfújt.
Mell: széles és telt, mélyen hordott. Nagy hiba: keskeny, lapos, hegyes mell.
Törzs: széles és rövid, egy lekerekített kockához hasonló, bőre kékesfekete. Nagy hiba: túl keskeny, hosszú test és világos bőrszín.
Has: jól fejlett, gazdagon tollal borított.
Hát: rövid, széles, hátrafelé kissé emelkedett. Nagy hiba: hosszú, keskeny, egyenes vagy lefelé eső hát.
Nyereg: széles és telt, a hát és farok között szöglet nélküli.
Szárny: rövid, széles, könnyedén lengő és magasan hordott, kb. egyharmada zárt. A belső szárnyvégeknek és szárnykaroknak a tollzászlókban a végek egyharmadáig szintén összezártnak kell lennie. Nagy hiba: a lógó szárny.
Farok: rövid, széles, kevés kifejlődött vezér- és sorlótollakkal. Nagy hiba: hosszan képzett sorlótollak, meredek farok.
Combok: rövidek, tollak által fedettek, visszahajlás képződése nélkül.
Lábak: rövidek, feketés-kékek, ötujjúak, a külső oldal és a külső ujjak röviden tollazottak. Nagy hiba: a hiányzó ötödik ujj, vagy a hatodik ujj megléte, az ujjak fejlődési rendellenessége, a teljesen hiányzó lábtollazat.
Tollazat: gazdag selyempuha nyaktoll, valamint a nyeregtől a háttollazatig és a lógó tollazat is. Nagy hiba: túl rövid, kemény vagy gyenge tollazat és erős visszahajlás, nyomott tollképződés.

Tyúk: Súly: 500 gr A keltető tojás legkisebb súlya 28 gr, a tojáshéj színe a krémszínig. A tyúk hasonló a kakashoz, egészen a nemi feltételek szerinti különbségig, és valamivel kisebb a bóbita. A toroklebeny kékes és kisebb, mint a kakasnál, a törzs széles és rövid, a nyereg széles, gazdag párnaképződéssel. A farok rövid, telt és széles, magasan hordott. Nagy hiba: hiányos, vagy eltolt bóbitaképződés, piros toroklebeny, keskeny, hosszú test, hosszú, keskeny, hegyes farok, hiányos taréjképződés. Gyűrűnagyság: kakas: VII. tyúk: VIII.
Szín és rajzolat. Fehér: tiszta fehér, enyhe sárga futószín a kakas dísztollazatában megengedett. Nagy hiba: az erős, sárga árnyalat.
Fekete: intenzív fekete, a kakas nyakfedésében egyes barnás tollak megengedhetők. Nagy hiba: más színű tollak a tollazatban.
Vadszín: kakas: fej és bóbita fekete, enyhe barnás berakások megengedettek, szakáll, ha van, egyenlő színezetű. A nyak és nyeregtollazat aranybarna, jelentős fekete szárvonalkázott. Mell: lehetőleg fekete, a barna átütés nem hiba. A vállak és a hát sötétbarna. Farok fekete. A szárnycsúcsok feketék, alul barna szegéllyel, szárnykarok feketék, barna, külső zászlóval. Has, combok és a lábtollazat fekete, berakott barna színnel. Nagy hiba: túl világos borítás és túl sok barna a mellben, szürke, vagy túl feketés alapszín.
Tyúk: fej, bóbita és nyakborítás hasonló a kakaséhoz. Mell aranybarna, a hát és szárnyfedés sötétbarna, finom fekete szemcsézettel. Farok feketésbarna, a szárnyvég és szárnykar, mint a kakasnál. Has, combok és a lábtollazat feketésbarna. Nagy hiba: világos nyakborítás, túl világos, vagy szürke, vagy túl feketés alapszín és szalagozottság a köpenytollazatban.
Az utóbbi években Hollandiában és Németországban láthatóak ezüstszürke (kék), rozsdabarna, sárga és kendermagos színekben. Ezekből a színekből, talán a kendermagos kivételével, már hazai tenyésztőknél is előfordulnak kisebb darabszámban.

Kiegészítés az eddig leírtakhoz: Österreichischer Kleintierzüchter 1995. szeptemberi számában megjelent egy cikk Seidenhühner címmel (selyemtyúk). A cikk szerint: már sokszor tudósítottak a származásáról és jellemzőiről. Ezen a helyen csak az említendő meg, hogy egy ősrégi kínai fajtáról van szó, amit régebben őstörpének tekintettek. Néhány éve, miután kitenyésztették Hollandiában a törpetyúkot és az ismertté vált, azóta mégis nagy fajtának számít.
A kakas súlya: 1000 gr
tyúk súlya: 800 gr
Tollazata: Zárt, de puha, laza szerkezetű. Selyem tollazatán túl, e fajta különleges jellemzője az ötujjúság a továbbtenyésztésnél egy hatodik ujj (karom) is kifejlődhet, az ilyen állatokat ki kell szelektálni, mivel öröklődő jelenség. Mivel tolluk nagyon laza, így nem tudnak jól repülni, a repülés kb. fél méter, ez is inkább ugrás. Miután a csibék átesnek a fiatalkori változásokon, még mindig nem ismerhetőek fel a nemi hovatartozásuk. Így gyűrűzésnél ezt a problémát úgy oldják meg, hogy mindkét lábat meggyűrűzik, az egyiken kakas, a másikon tyúk méretűvel. A nem teljes felismerése után az egyiket eltávolítják.

A selyemtyúk tipikus jellemzője a feketés színű bőr Kínában a tyúk húsa gyógyszernek számít, nálunk Közép-Európában csupán "DELIKÁT"-nak. A tyúk jellemző színkomponense jelen van a húsban és a csontokban is.

Sok bíráló értékelésénél a "bóbita" nagysága számít, ez helytelen, mert ilyen esetben a nagyság miatt előre eshet a bóbita, ami a fajtától idegen forma.

A gépi keltetés gyakran nem olyan sikeres, mint a természetes költés.

A selyemtyúkokat problémamentesen lehet tartani, szelídek, amennyiben az ember megadja számukra a jó közérzet feltételeit. Igen jó kotlók, de nem kivétel nélkül minden egyed. Azonban amelyik egyed megkotlik és költenek, akkor nagyon megbízhatóan végzik a keltetést és a csibenevelést.

E rendkívül jó nevelési tulajdonságuk miatt, több tenyésztő alkalmazza őket díszfácán és díszréce keltetésre és nevelésre.

Zoltánfi Tibor (Vértesszőlős)