Kaliforniai copfos fürj

A mi fürjünknél karcsúbb, tartása legtöbbször felegyenesedő, nagyon élénk.
Teljes hossza 23,5-25 cm ebből a farok 9 cm. Súlya 170-200 g.

Kakas: összességében szürke-barnás színű, amelyből a fej színezete kontrasztdúsan kiemelkedik: homloka szalmasárga, a pofa, álla és torka fekete, hátul egy fehér sáv határolja. Feltűnő a fehér hosszúkás vonalkázás oldalt és a pikkelyes mintázat a test alján. Fején különleges díszként előre hajló, felfelé szélesedő fekete copf van.

A tyúk kevésbé élénk színű, fején nincs fekete szín, copfja csak fele akkora.
A kaliforniai copfos fürj eredetileg az amerikai nyugati part lakója, de ma már az USA több államában, többek között Hawaii szigetén, továbbá Új-Zélandon és Chilében is sikeresen meghonosodott. A keménylombú cserjeövezet és világos tölgyerdők mellet min kultúrkövető megtelepszik a szőlőhegyekben, kertekben és parkokban. A költési időszakon kívül 50-60 egyedből álló csapatokat képez.
A copfos fürj ugyan nem nagyon hidegérzékeny, de télre száraz huzatmentes belső ólra van szüksége. Mivel a mi fürjünkkel ellentétben felgallyazik, nem hiányozhatnak a magasabban elhelyezett rudak és ágak sem.A kakasról ismert, hogy támadókedvűek. Ezért nem ajánlatos más, még nagyobb testű tyúkalakúval sem összezárni. Táplálkozása olyan mint a fürjünké.
A téli csoportok feloszlása után március elején, áprilisban a párok elfoglalják a költéshez revírjüket. Ekkor gyakran hallható a kakasok „kah-kah” kiáltása. A dürgésnél a kakas körbe táncolja a tyúkot, közben folyamatosan hallatja kuncogó, csacsogó kiáltásait. A fészekalját egy elrejtett, néhány száraz levéllel és növényi szálakkal kibélelt talajmélyedésbe tojja. Ez legtöbbször 10-17 tejföl színű, sötétbarna pettyes és foltos tojás. A költés 22 napig tart. Normális esetben csak a tyúk költi a tojásokat.
A volierkben tartott állatoknál gyakran előfordul, hogy tartósan sok tojást tojnak, de nem költenek. Kellően védett fészkelőhelyeket kell kialakítani, hogy a kotlást elősegítsük. Dajkakotlósnak csak a kistestű, nyugodt törpetyúkok (törpe selyemtyúk) vagy más fürjfajok jöhetnek számításba. A mesterséges keltetéssel és neveléssel nincsenek különösebb nehézségek. A csibék már kilencnapos korukban felgallyaznak és már négyhetesen önállóak. Takarmányozásuk ugyanaz mint a hazai fürjeké.

Johannes Oldnettel