Gyémántfácán
Kakas: teljes hosszúsága 130-170 cm, ebből a farok 80-100 cm.
Tyúk teljes hosszúsága 70 cm, ebből a farok 35 cm hosszú.
Aligha van a gyémántfácánnál szebb fácán, amikor a dürgés idején látjuk.
A kakas lényeges színjellemzői az alábbiak: homloka és a fej felsőrésze érczöldek, arca csupasz és kékes, a szem szivárványhártyája világossárga. A fej hátsó részén van a 6 cm hosszú, keskeny élénkvörös bóbita. A nagy, egyenletesen lecsüngő gallér fehér, minden egyes tolla feketén szegélyezett. Válla, a hát eleje és mell felső része sötétzöldek fekete végszegéllyel. A hát hátsó része aranysárga vagy szalmasárga, a fartő skarlátvörös. A szárnyon a kézevezők feketebarnák, a karevezők feketék. A test alja fehér, a végbélnyílás felé és a combokon hullámos rajzolattal. Az alsó farktollak barnásak, fekete harántcsíkokkal. Az oldalsó lándzsatollak narancsvörösek. A középső, hosszú tető formájúan elhelyezett kormánytollpár ezüstös szürkének tűnik és fekete harántcsíkos. A színjellemzők ismerete azért fontos, mert az aranyfácánnal való keresztezés miatt a tiszta vérű gyémántfácán (amherst-fácán) nagyon ritka. Még akkor is, ha több generáción keresztül folytatott visszakeresztezéssel (kiszorító tenyésztés) a gyémántfácánon az aranyfácán jegyei nem vagy már alig ismerhetők fel. Mégis az utódok hastollazatának alján megjelenő vörös vagy más jelleg a hiányos fajtatisztaságra utal.
Az alábbiakban még egyszer összefoglaljuk a fajtatisztaság azonosításához szükséges jegyeket:
A kakasnál:
1 a gallér fehér, szegélye fekete,
2. a mell tiszta fehér, a hastollazaton semmilyen vörös nincs,
3. a fejtető érczöld élénkvörös bóbitával (nem sárga),
4. a farok egyenletesen átmenő feketén szegélyezett fedőtollakkal (kormány) ezüstfehér alapszínben. Figyelembe kell venni azt is, hogy az amherstkakasok erősebbek és lényegesen hosszabbak, mint az aranyfácánok; a teljes hosszúságuk legalább 130.cm.
A tyúknál:
1. a farok harántcsíkozása lényegesen szélesebb és nagyobb, mint az aranyfácán tyúkjánál,
2. a kormányfedőtollak vége le van kerekítve, az aranyfácánnál hegyes,
3. a szem környéke kékesszürke és csupasz, a lábszárak szintén kékesszürkék,
4. a torok felső része és a has alja nagyon világosak, fehérek.
Délkelet-Tibet és Délnyugat-Kína hegyes vidékein honos, általában magasabb részeken él, mint az aranyfácán. Előnyben részesíti a sűrű bozótossal benőtt sziklás terepet.
Ha túl nagy a hó lejjebb vonul.
Először 1828-ban hozott két kakast Londonba Earl Amherst brit tábornok és kormányzó felesége. Tiszteletére ezeket Lady Amherst fácánjainak nevezték el. Sajnos 1869-es behozatalnál 5 kakast hoztak és csak 1 tyúkot (amely ráadásul el is pusztult).
Csak később hoztak be egy-egy tyúkot. A hiba, hogy aranyfácánnal párosították, azt eredményezte, hogy hiányos a fajtatisztasága.
Máskülönben a tartása szintén ugyanolyan problémamentes, mint az aranyfácáné. Gondot okozhat viszont a viselkedése dürgés idején. Hogy a tyúkpusztulás ne történhessen meg, az amherst-fácánokat kellően tágas volierekben tartsuk, amelyekben sok búvóhely van kialakítva.
Az etetés nem különleges, a szabvány takarmányt adjuk.
Heves dürgése alig különbözik az unokatestvérétől, az aranyfácánétól, mindketten tökéletes balettáncosok. Sajnálatos módon csak egy dologban különböznek: amíg az aranyfácánnál a dürgés inkább békésen végződik, addig az amherst-fácánról ismeretes, hogy a dürgést követően a tyúkot őrjöngve üldözi, megskalpolja vagy akár meg is öli. Szerencsére ez nem minden kakassal fordul elő, de azért legyünk óvatosak. Adott esetben az agresszív kakasok szárnyait meg kell nyesni, hogy ne tudják a tyúkot legalább az ágakra követni. Szükség esetén a kakast dürgéskor elkülönítjük és csak felügyelet mellett, engedjük a tyúkhoz. Ha a kakashoz több tyúkot adunk, akkor azok is nagyon agresszívek lehetnek egymással szemben.
A 6-12 izabellszínű tojásból álló természetes fészekalj a volierekben gyakran 15-20-ra is felgyarapszik A költési idő 23 nap. A csibék felnevelése normálisan zajlik. Már 5 hét után felismerhetők a fiatal kakasok a szem világosabb színéről, majd a szegélyes faroktollakról és a szürke gallérra utaló jelekről. Három hónap után önállóak. A második év őszén kiszínesednek és az ezt követő tavasszal szaporíthatók.
Johannes Oldnettel
|